A Tanszék története

A Tanszék története

A Növényszervezettani Tanszék története
 
A kezdetek, amikor még Kémiai- Botanikai Tanszék működött és az Orvosi Karhoz tartozott.

Az 1635-ben, Nagyszombaton alapított Egyetemünkön elsőként  Bölcsészeti- és Teológiai Kar létesült, majd 1769-70-ben harmadikként  Orvosi Kart hoztak létre, amelynek kebelében 5 tanszék egyikeként  Kémiai- Botanikai Tanszék létesült Winterl Jakab József  vezetésével. Oktató munkájuk úgy kezdődött, hogy télen kémiai, nyáron  botanikai képzés folyt; az utóbbi botanikus kerti látogatásokkal és  exkurziókkal egészült ki. Hallgatói orvos, gyógyszerész, ill. általános  természettudományi érdeklődésű jelöltek voltak.
Nagy változást hozott  1777, amikor az Egyetem Budára, a Királyi Vár területére költözött és a  Botanikus Kert a Krisztina városba, a Naphegy alján nyert elhelyezést.  Itt fejlesztés alig következett be, igaz, hogy innen is költözni  kényszerültek 1784-ben, a Pesti oldalra. Előbb a Ferenciek tere- Szép  utca térségébe, majd a mai Múzeum Krt.- Rákóczi út kereszteződésének  szomszédságába. Ez a hely több mint negyed századon át adott otthont a  botanikának. Ekkor már jól érzékelhető fejlesztések, beruházások  történtek. Kertész szakembereket vettek állományba és egy tehetséges  polihisztort, Kitaibel Pál-t  adjunktusi státuszba. Mindezek eredményeként 1788-ban egy 120 oldalas  magcsere katalógus (Index Seminum) került kiadásra, úgyszintén Kitaibel  világhírűvé vált életműve: Descritiones et Icones Plantarum Rariorum  Hungariae három kötetének megjelenése, 1799- 1812 között Waldstein  F.anyagi támogatásával és vele társszerzőségben. Az 1807- es esztendőre  elkészült az egyetemi előadások vezérfonala is, aminek további  kibontakoztatását Winterl 1809-ben bekövetkezett halála jó ideig  lelasította.  Az előadások és gyakorlatok megtartását Schuster János adjunktus vette át, aki addig is segítője és helyettese volt a nagyszerű elődnek. Kitaibel Pál kevéssé  vett részt, a közvetlen oktató munkában, mert ő magyarország  flórakincsének feltárásával és a Botanikus Kert átköltöztetéseivel,-  fenntartásával és fejlesztésével volt elfoglalva.

A Botanikai szakterület különválása -továbbra is a Botanikus Kerttel együtt.

A nevében is kettős Tanszék 1810-ben kettéosztódott - jóllehet  Schuster János még évekig oktatta mind a kémiát -mind a botanikát. A két  neves vezető különben a professzori kinevezésük birtokában is  megtartották a működési területüket, igaz, hogy Kitaibel súlyos  betegsége okán 1816 elején nyugalomba vonult, majd - a magyar botanika  nagy veszteségére - 1817 végén elhunyt.
A Tanszék - és a Botanikus Kert vezetését 1817-ben - pályázat útján - a sokoldalúan képzett Háberle Károly  nyerte el, főkertésze pedig Rochel Antal lett. Vezetői működésük alatt  új üvegházak épültek és a Kert növényállományát is jelentősen növelték  (3500 -ról 9800-ra), kiszélesítették kutatási területeiket, stb. Háberle  írta meg a magyar botanika első történetét is. A különválasztott  botanikai tanszék ezen fénykorát azonban beárnyékolta Háberle tragikus  halála, - 1832-ben rablógyilkosság áldozata lett. Utódjául, - megint  csak pályázat alapján - az orvosi végzettségű botanikust - és  muzeológust Sadler Józsefet  nevezték ki. Ő megtartva múzeumőri állását is, sokoldalú munkásságot  fejtett ki, de a Botanikus Kertre kevés figyelmet fordított.  Korszerűsítette az oktatást, úttörője volt a magyar nyelvű előadásnak és  demonstrációihoz mikroszkópot is használt. Hatalmas herbáriumi  gyűjteményt is létrehozott, amelynek lapjaiból a közép - és felsőfokú  oktatáshoz exikátumokat adott ki. Mindezekkel együtt a hatóság  felfigyelt az összezsúfolódott - és pusztulásnak indult Botanikus  Kertre; ennek előnyösebb helyen történő áttelepítését javasolták. Ennek  hatására az Orvosi Kar 1847 tavaszán megvásárolta az Üllői út mentén  elterülő 10 ha-nál is nagyobb Festetich kertet, a Pollach Mihály  tervezte vadászkastéllyal együtt. Sadler megrendült egészségi állapotára  tekintettel Stáhly orvoskari igazgató - és Gerenday József kaptak  megbízást az áttelepítés végrehajtására. Nagyszerű terveik - a  szabadságharc eseményei miatt - csak lassan teljesülhettek. Nagy  nehézségeket áthidalva végül 1850 végére a Múzeum körúti létesítmények  és a növénykincs átkerültek az új telephelyre (A felhagyott területen  1879 – re épültek fel a Műegyetemi épületek, - ahová 1910-ben az Egyetem  Bölcsészkara költözött).

A természettudományi tárgyak, - közöttük a Növénytan is, az Orvosi Karról a Bölcsészkarra kerülnek.

Ezen átszervezés alatt Sadler - viszonylag korán - eltávozott az élők sorából (1849), helyére Gerenday József  került. Róla, az ismert adatok alapján legfeljebb annyi említhető, hogy  az előadásait német - és külön magyar nyelven is tartotta és  mikroszkópos gyakorlatok is bevezetésre kerültek. A Tanszékhez kapcsolt -  és kiemelt jelentőségű Botanikus Kert állapota azonban tovább romlott.  Gerendaynak a botanika irányítására 12 év jutott, halálát követően  (1862) rövid időközökben Kovács Gyula muzeológus, Gönczy Pál tanár - botanikus, majd Linzbauer Ferenc orvosprofesszor látták el a botanikai tanszék és botanikus kert irányítását.
Linzbauer  csupán három évig volt vezető, de mégis egyedülállót alkotott.  Megújította a kertet, magkatalógus került kiadásra és az ő működése  alatt épült fel az impozáns "pálmaház" is. -1866-ban Jurányi Lajos  lett az új vezető. Elsősorban sejt - és szövettani munkásságával  érdemelte ki a kinevezést. Az akkori, Fekete József főkertésszel  nagyszerűen kiegészítették egymást. Kettejük 32 éven át tartó példaszerű  együttműködése a botanika újabb felemelkedését hozta. Mezőgazdasági -  és orvosi (gyógy) növények parcellái jelentek meg, felépült a hazánkban  egyetlen, a trópusi vízi növények otthona, az un. "Viktória ház",  ugyanakkor az oktatómunka folyamatos korszerűsítése következett be.

A botanikai diszciplina további tagolódása.

1901-ben különválasztották az addig egységes Növénytani Tanszéket -  és a hozzá kapcsolt Botanikus Kert (Füvészkert) szervezeti formát. Két  egység létesült: Általános Növénytani, - valamint Növényrendszertani és  Növényföldrajzi Intézet. Előbbinek a nagy tekintélyű Mágocsy-Dietz  Sándor , az utóbbinak Tuzson János  lettek a vezető professzorai. Az Általános Növénytani Intézetben sejt  -szövettani és élettani studiumok kaptak helyet, míg a Rendszertani  Intézetben a morfológiai - rendszertani - és növényföldrajzi ismereteket  oktatták a természetrajz - földrajz szakos tanárjelölteknek, ill. a  gyógyszerészhallgatóknak. Mindkét intézetben e tevékenység kiegészült  értékes tankönyvek megjelentetésével is. Nagyszerű tudományos iskolát is  kialakítottak, doktori disszertációk, magántanári habilitációk sokasága  készült irányításukkal.
Időközben e két Intézet, - az Üllői úton  hagyva a Botanikus Kerti (Füvészkerti) telepet (de fenntartva annak  vezetését), a Múzeum körúton lévő Kari épületek egyikébe költözött  vissza. Az 1928-29-es évben az Általános Növénytani Intézet vezetését Paál Árpád  neves szakember vette át, ki a növényi hormonkutatás nemzetközileg is  elismert egyik úttörője volt. Ekkor kezdődött Orsós -Oraván - Ottó  ígéretes szövettenyésztési munkássága, majd az a szövetfejlődéstani  kutató munka, melynek eredményeként, - a később professzúrát nyert  Halmai János, Haraszty Árpád, Sárkány Sándor és mások egyetemi doktori  értekezései láttak napvilágot.
Paál Árpádnak 1943 áprilisában  bekövetkezett váratlan halála következményeként, - egyben a II.  világháború vérzivataros időszakának kellős közepén (amikor a Botanikus  Kertet fennállása alatti legsúlyosabb veszteség érte), Gimesi Nándor,  a sejtbiológia kiváló tudósa lett az Intézet Vezetője, 1952-ig.  Működése kezdetétől az Intézet nevét Növényélettani-ra változtatták.

Nagy egyetemi átszervezések, ezzel együtt a mai Tanszékünk önállósulási folyamata

Azzal kezdhetjük, hogy az 1949/50-es tanévtől az Egyetem Eötvös  Loránd világhírű fizikus nevét vette fel, a Bölcsész Kar pedig  Bölcsészettudományi és Természettudományi Karra tagolódott. 1950-ben a  Hittudományi Kar kivált az egyetem kötelékéből, az Orvos Kar pedig  önálló Orvostudományi Egyetemmé alakult 1951-ben, - magával víve az  orvos – és gyógyszerészképzésben résztvett szakok Intézeteit. A  Természettudományi Karhoz tartozó azon Intézetek viszont, amelyek még  érintve voltak a gyógyszerészhallgatók oktatásában is pl. növénytan,  állattan, ásványtan (kristálytan), kémia, fizikai kémia, fizika  (kolloidika), természetesen az Egyetem kötelékében maradtak.
Ha  fentiekkel párhuzamosan a növénytan további alakulását követjük nyomon,  úgy azt láthatjuk, hogy a Növényrendszertani- Növényföldrajzi Intézet és  a Növényélettani Intézet további vezető diszciplinák maradtak, jóllehet  1949-ben a Növényélettani Intézet kebelén belül külön Gyógyszerészi  Növénytani Osztály alakult, amely önállósulva Gyógyszerészi Növénytani  Tanszékké szerveződött Sárkány Sándor  professzor vezetésével. Ezen elnevezés 1952-től Alkalmazott Növénytani-  és Szövetfejlődéstani Intézetként folytatta tovább oktatási- és  tudományos tevékenységét, most már a gyógyszerészhallgatók generális  botanikai felkészítésén túlmenően magára vállalva a biológia- kémia,  biológia- földrajz szakos tanárjelöltek és biológus- szakos hallgatók  teljes szervezettani (beleértve a morfológiai) tananyagának oktatását  is. Amint az Intézet neve is jelezte a kutató munkájukban is sokrétű  feladatokra vállalkoztak, amelyek eredményesnek is bizonyultak  (szövetfejlődéstan, citológia, gyógynövény, fakutatás stb.). Ugyanakkor  új jegyzetek és gyakorlati kézikönyv ( Növényszervezettani Praktikum) is  segítette ezen új diszciplina eredményes kibontakozását.
Időközben,  1953 nyarán újabb szétválasztás történt Kari viszonylatban, - ugyanis az  5 évét sem elérő Természettudományi Kar két részre tagolódott:  Matematikai Fizikai- Kémiai Karra, ill. Élet- és Földtudományi Karra. Ez  a formula is rövid életűnek bizonyult, 1957-től újból  Természettudományi Karként folytatta munkáját. Intézetünk pedig 1973.-  évi, Karon belüli átszervezések révén, - mint a Biológus Tanszékcsoport  tagja: Növényszervezettani Tanszék néven végezte tovább tevékenységét,  ide kapcsolva az Egyetem Alsógödi Biológiai Állomásán kihelyezett  Elektronmikroszkópos Laboratóriumot is. Sárkány Sándor 1974-ig állt a  Tanszék élén. Őt Fridvalszky Lóránd  egyetemi docens követte 1983 decemberéig. Működése alatt megerősödött a  citobiológiai (sejtek - szövetek finomszerkezetére vonatkozó) szemlélet  és ezzel összefüggésben álló kutatómunka. Az 1984- és 1985- ös  esztendőben Dános Béla volt a Tanszék megbízott vezetője, majd 1986-tól Gyurján István  a Genetikai Tanszék docense kapott tanszékvezetői megbízást és  professzori kinevezést. Nem sokkal később a Tanszék- a Trefort kerti  telepen belül- a Múzeum Krt. 4/A-ból a Puskin utcai F épületbe  költözött. Ez a tény, és területének bővülése lehetőséget teremtett a  biotechnológia (sejt- szövettenyésztés, fermentációs technika)  kiteljesedésére, egy MTA által finanszírozott kutató csoport  életrehívásával is,  továbbá szaporodásbiológiai kutatások sikeres  művelésére az elektronmikroszkópos műszerpark és egyéb csatlakozó  berendezések cseréje és bővítése révén. Ezen időszakra esik a korábban  kidolgozott Farmakobotanika  tárgy akkreditációjára  és bevezetésére a  biológus  és vegyészképzésben, ill. a doktori (PhD) iskolák  programjában. Mindezekhez hozzárendelve több tan - és kézikönyv jelent  meg 1993 és 2006 között.
A kilencvenes évek és az ezredforduló az  Egyetemünk Természettudományi Karának életében korszakváltónak  bizonyult. Előbb a vegyész, majd fizikus diszciplinák költöztek a Duna  parton létesült, un. "Lágymányosi" Kampuszra. Ezeket követték a  geológus, geográfus, matematikus- és biológus szakterületek,  így a  Növényszervezettani Tanszék is. Az átköltözést már Böddi Béla,  a Növényélattani Tanszékről átkerült professzor irányította, ki  2000-től lett a Tanszék vezetője. E Tanszék különben 2005-től az  időközben megalakult Biológiai Intézet Tagjaként működik.
Böddi  professzor több mint 10 éves működése alatt kiteljesedett a  növényszervezettanban a fiziológiás szemlélet érvényesítése, mint pl. a  plasztiszok - és klorofilljaik sokrétű bioszintetikus aktivitásának  prezentálása, a kemotaxonómia- és morfózis valamint a növénykémia  együttes alkalmazásának sikerei, ill. mindezekkel együtt a mikológia  oktatásának és kutatásának újszerű érvényesítése.
 
Dános Béla
 
Dános Béla, Kristóf Zoltán |