A Tanszék története
A Tanszék története
A Növényszervezettani Tanszék története
A kezdetek, amikor még Kémiai- Botanikai Tanszék működött és az Orvosi Karhoz tartozott.
Az 1635-ben, Nagyszombaton alapított Egyetemünkön elsőként Bölcsészeti- és Teológiai Kar létesült, majd 1769-70-ben harmadikként Orvosi Kart hoztak létre, amelynek kebelében 5 tanszék egyikeként Kémiai- Botanikai Tanszék létesült Winterl Jakab József vezetésével. Oktató munkájuk úgy kezdődött, hogy télen kémiai, nyáron botanikai képzés folyt; az utóbbi botanikus kerti látogatásokkal és exkurziókkal egészült ki. Hallgatói orvos, gyógyszerész, ill. általános természettudományi érdeklődésű jelöltek voltak.
Nagy változást hozott 1777, amikor az Egyetem Budára, a Királyi Vár területére költözött és a Botanikus Kert a Krisztina városba, a Naphegy alján nyert elhelyezést. Itt fejlesztés alig következett be, igaz, hogy innen is költözni kényszerültek 1784-ben, a Pesti oldalra. Előbb a Ferenciek tere- Szép utca térségébe, majd a mai Múzeum Krt.- Rákóczi út kereszteződésének szomszédságába. Ez a hely több mint negyed századon át adott otthont a botanikának. Ekkor már jól érzékelhető fejlesztések, beruházások történtek. Kertész szakembereket vettek állományba és egy tehetséges polihisztort, Kitaibel Pál-t adjunktusi státuszba. Mindezek eredményeként 1788-ban egy 120 oldalas magcsere katalógus (Index Seminum) került kiadásra, úgyszintén Kitaibel világhírűvé vált életműve: Descritiones et Icones Plantarum Rariorum Hungariae három kötetének megjelenése, 1799- 1812 között Waldstein F.anyagi támogatásával és vele társszerzőségben. Az 1807- es esztendőre elkészült az egyetemi előadások vezérfonala is, aminek további kibontakoztatását Winterl 1809-ben bekövetkezett halála jó ideig lelasította. Az előadások és gyakorlatok megtartását Schuster János adjunktus vette át, aki addig is segítője és helyettese volt a nagyszerű elődnek. Kitaibel Pál kevéssé vett részt, a közvetlen oktató munkában, mert ő magyarország flórakincsének feltárásával és a Botanikus Kert átköltöztetéseivel,- fenntartásával és fejlesztésével volt elfoglalva.
A Botanikai szakterület különválása -továbbra is a Botanikus Kerttel együtt.
A nevében is kettős Tanszék 1810-ben kettéosztódott - jóllehet Schuster János még évekig oktatta mind a kémiát -mind a botanikát. A két neves vezető különben a professzori kinevezésük birtokában is megtartották a működési területüket, igaz, hogy Kitaibel súlyos betegsége okán 1816 elején nyugalomba vonult, majd - a magyar botanika nagy veszteségére - 1817 végén elhunyt.
A Tanszék - és a Botanikus Kert vezetését 1817-ben - pályázat útján - a sokoldalúan képzett Háberle Károly nyerte el, főkertésze pedig Rochel Antal lett. Vezetői működésük alatt új üvegházak épültek és a Kert növényállományát is jelentősen növelték (3500 -ról 9800-ra), kiszélesítették kutatási területeiket, stb. Háberle írta meg a magyar botanika első történetét is. A különválasztott botanikai tanszék ezen fénykorát azonban beárnyékolta Háberle tragikus halála, - 1832-ben rablógyilkosság áldozata lett. Utódjául, - megint csak pályázat alapján - az orvosi végzettségű botanikust - és muzeológust Sadler Józsefet nevezték ki. Ő megtartva múzeumőri állását is, sokoldalú munkásságot fejtett ki, de a Botanikus Kertre kevés figyelmet fordított. Korszerűsítette az oktatást, úttörője volt a magyar nyelvű előadásnak és demonstrációihoz mikroszkópot is használt. Hatalmas herbáriumi gyűjteményt is létrehozott, amelynek lapjaiból a közép - és felsőfokú oktatáshoz exikátumokat adott ki. Mindezekkel együtt a hatóság felfigyelt az összezsúfolódott - és pusztulásnak indult Botanikus Kertre; ennek előnyösebb helyen történő áttelepítését javasolták. Ennek hatására az Orvosi Kar 1847 tavaszán megvásárolta az Üllői út mentén elterülő 10 ha-nál is nagyobb Festetich kertet, a Pollach Mihály tervezte vadászkastéllyal együtt. Sadler megrendült egészségi állapotára tekintettel Stáhly orvoskari igazgató - és Gerenday József kaptak megbízást az áttelepítés végrehajtására. Nagyszerű terveik - a szabadságharc eseményei miatt - csak lassan teljesülhettek. Nagy nehézségeket áthidalva végül 1850 végére a Múzeum körúti létesítmények és a növénykincs átkerültek az új telephelyre (A felhagyott területen 1879 re épültek fel a Műegyetemi épületek, - ahová 1910-ben az Egyetem Bölcsészkara költözött).
A természettudományi tárgyak, - közöttük a Növénytan is, az Orvosi Karról a Bölcsészkarra kerülnek.
Ezen átszervezés alatt Sadler - viszonylag korán - eltávozott az élők sorából (1849), helyére Gerenday József került. Róla, az ismert adatok alapján legfeljebb annyi említhető, hogy az előadásait német - és külön magyar nyelven is tartotta és mikroszkópos gyakorlatok is bevezetésre kerültek. A Tanszékhez kapcsolt - és kiemelt jelentőségű Botanikus Kert állapota azonban tovább romlott. Gerendaynak a botanika irányítására 12 év jutott, halálát követően (1862) rövid időközökben Kovács Gyula muzeológus, Gönczy Pál tanár - botanikus, majd Linzbauer Ferenc orvosprofesszor látták el a botanikai tanszék és botanikus kert irányítását.
Linzbauer csupán három évig volt vezető, de mégis egyedülállót alkotott. Megújította a kertet, magkatalógus került kiadásra és az ő működése alatt épült fel az impozáns "pálmaház" is. -1866-ban Jurányi Lajos lett az új vezető. Elsősorban sejt - és szövettani munkásságával érdemelte ki a kinevezést. Az akkori, Fekete József főkertésszel nagyszerűen kiegészítették egymást. Kettejük 32 éven át tartó példaszerű együttműködése a botanika újabb felemelkedését hozta. Mezőgazdasági - és orvosi (gyógy) növények parcellái jelentek meg, felépült a hazánkban egyetlen, a trópusi vízi növények otthona, az un. "Viktória ház", ugyanakkor az oktatómunka folyamatos korszerűsítése következett be.
A botanikai diszciplina további tagolódása.
1901-ben különválasztották az addig egységes Növénytani Tanszéket - és a hozzá kapcsolt Botanikus Kert (Füvészkert) szervezeti formát. Két egység létesült: Általános Növénytani, - valamint Növényrendszertani és Növényföldrajzi Intézet. Előbbinek a nagy tekintélyű Mágocsy-Dietz Sándor , az utóbbinak Tuzson János lettek a vezető professzorai. Az Általános Növénytani Intézetben sejt -szövettani és élettani studiumok kaptak helyet, míg a Rendszertani Intézetben a morfológiai - rendszertani - és növényföldrajzi ismereteket oktatták a természetrajz - földrajz szakos tanárjelölteknek, ill. a gyógyszerészhallgatóknak. Mindkét intézetben e tevékenység kiegészült értékes tankönyvek megjelentetésével is. Nagyszerű tudományos iskolát is kialakítottak, doktori disszertációk, magántanári habilitációk sokasága készült irányításukkal.
Időközben e két Intézet, - az Üllői úton hagyva a Botanikus Kerti (Füvészkerti) telepet (de fenntartva annak vezetését), a Múzeum körúton lévő Kari épületek egyikébe költözött vissza. Az 1928-29-es évben az Általános Növénytani Intézet vezetését Paál Árpád neves szakember vette át, ki a növényi hormonkutatás nemzetközileg is elismert egyik úttörője volt. Ekkor kezdődött Orsós -Oraván - Ottó ígéretes szövettenyésztési munkássága, majd az a szövetfejlődéstani kutató munka, melynek eredményeként, - a később professzúrát nyert Halmai János, Haraszty Árpád, Sárkány Sándor és mások egyetemi doktori értekezései láttak napvilágot.
Paál Árpádnak 1943 áprilisában bekövetkezett váratlan halála következményeként, - egyben a II. világháború vérzivataros időszakának kellős közepén (amikor a Botanikus Kertet fennállása alatti legsúlyosabb veszteség érte), Gimesi Nándor, a sejtbiológia kiváló tudósa lett az Intézet Vezetője, 1952-ig. Működése kezdetétől az Intézet nevét Növényélettani-ra változtatták.
Nagy egyetemi átszervezések, ezzel együtt a mai Tanszékünk önállósulási folyamata
Azzal kezdhetjük, hogy az 1949/50-es tanévtől az Egyetem Eötvös Loránd világhírű fizikus nevét vette fel, a Bölcsész Kar pedig Bölcsészettudományi és Természettudományi Karra tagolódott. 1950-ben a Hittudományi Kar kivált az egyetem kötelékéből, az Orvos Kar pedig önálló Orvostudományi Egyetemmé alakult 1951-ben, - magával víve az orvos és gyógyszerészképzésben résztvett szakok Intézeteit. A Természettudományi Karhoz tartozó azon Intézetek viszont, amelyek még érintve voltak a gyógyszerészhallgatók oktatásában is pl. növénytan, állattan, ásványtan (kristálytan), kémia, fizikai kémia, fizika (kolloidika), természetesen az Egyetem kötelékében maradtak.
Ha fentiekkel párhuzamosan a növénytan további alakulását követjük nyomon, úgy azt láthatjuk, hogy a Növényrendszertani- Növényföldrajzi Intézet és a Növényélettani Intézet további vezető diszciplinák maradtak, jóllehet 1949-ben a Növényélettani Intézet kebelén belül külön Gyógyszerészi Növénytani Osztály alakult, amely önállósulva Gyógyszerészi Növénytani Tanszékké szerveződött Sárkány Sándor professzor vezetésével. Ezen elnevezés 1952-től Alkalmazott Növénytani- és Szövetfejlődéstani Intézetként folytatta tovább oktatási- és tudományos tevékenységét, most már a gyógyszerészhallgatók generális botanikai felkészítésén túlmenően magára vállalva a biológia- kémia, biológia- földrajz szakos tanárjelöltek és biológus- szakos hallgatók teljes szervezettani (beleértve a morfológiai) tananyagának oktatását is. Amint az Intézet neve is jelezte a kutató munkájukban is sokrétű feladatokra vállalkoztak, amelyek eredményesnek is bizonyultak (szövetfejlődéstan, citológia, gyógynövény, fakutatás stb.). Ugyanakkor új jegyzetek és gyakorlati kézikönyv ( Növényszervezettani Praktikum) is segítette ezen új diszciplina eredményes kibontakozását.
Időközben, 1953 nyarán újabb szétválasztás történt Kari viszonylatban, - ugyanis az 5 évét sem elérő Természettudományi Kar két részre tagolódott: Matematikai Fizikai- Kémiai Karra, ill. Élet- és Földtudományi Karra. Ez a formula is rövid életűnek bizonyult, 1957-től újból Természettudományi Karként folytatta munkáját. Intézetünk pedig 1973.- évi, Karon belüli átszervezések révén, - mint a Biológus Tanszékcsoport tagja: Növényszervezettani Tanszék néven végezte tovább tevékenységét, ide kapcsolva az Egyetem Alsógödi Biológiai Állomásán kihelyezett Elektronmikroszkópos Laboratóriumot is. Sárkány Sándor 1974-ig állt a Tanszék élén. Őt Fridvalszky Lóránd egyetemi docens követte 1983 decemberéig. Működése alatt megerősödött a citobiológiai (sejtek - szövetek finomszerkezetére vonatkozó) szemlélet és ezzel összefüggésben álló kutatómunka. Az 1984- és 1985- ös esztendőben Dános Béla volt a Tanszék megbízott vezetője, majd 1986-tól Gyurján István a Genetikai Tanszék docense kapott tanszékvezetői megbízást és professzori kinevezést. Nem sokkal később a Tanszék- a Trefort kerti telepen belül- a Múzeum Krt. 4/A-ból a Puskin utcai F épületbe költözött. Ez a tény, és területének bővülése lehetőséget teremtett a biotechnológia (sejt- szövettenyésztés, fermentációs technika) kiteljesedésére, egy MTA által finanszírozott kutató csoport életrehívásával is, továbbá szaporodásbiológiai kutatások sikeres művelésére az elektronmikroszkópos műszerpark és egyéb csatlakozó berendezések cseréje és bővítése révén. Ezen időszakra esik a korábban kidolgozott Farmakobotanika tárgy akkreditációjára és bevezetésére a biológus és vegyészképzésben, ill. a doktori (PhD) iskolák programjában. Mindezekhez hozzárendelve több tan - és kézikönyv jelent meg 1993 és 2006 között.
A kilencvenes évek és az ezredforduló az Egyetemünk Természettudományi Karának életében korszakváltónak bizonyult. Előbb a vegyész, majd fizikus diszciplinák költöztek a Duna parton létesült, un. "Lágymányosi" Kampuszra. Ezeket követték a geológus, geográfus, matematikus- és biológus szakterületek, így a Növényszervezettani Tanszék is. Az átköltözést már Böddi Béla, a Növényélattani Tanszékről átkerült professzor irányította, ki 2000-től lett a Tanszék vezetője. E Tanszék különben 2005-től az időközben megalakult Biológiai Intézet Tagjaként működik.
Böddi professzor több mint 10 éves működése alatt kiteljesedett a növényszervezettanban a fiziológiás szemlélet érvényesítése, mint pl. a plasztiszok - és klorofilljaik sokrétű bioszintetikus aktivitásának prezentálása, a kemotaxonómia- és morfózis valamint a növénykémia együttes alkalmazásának sikerei, ill. mindezekkel együtt a mikológia oktatásának és kutatásának újszerű érvényesítése.
Az 1635-ben, Nagyszombaton alapított Egyetemünkön elsőként Bölcsészeti- és Teológiai Kar létesült, majd 1769-70-ben harmadikként Orvosi Kart hoztak létre, amelynek kebelében 5 tanszék egyikeként Kémiai- Botanikai Tanszék létesült Winterl Jakab József vezetésével. Oktató munkájuk úgy kezdődött, hogy télen kémiai, nyáron botanikai képzés folyt; az utóbbi botanikus kerti látogatásokkal és exkurziókkal egészült ki. Hallgatói orvos, gyógyszerész, ill. általános természettudományi érdeklődésű jelöltek voltak.
Nagy változást hozott 1777, amikor az Egyetem Budára, a Királyi Vár területére költözött és a Botanikus Kert a Krisztina városba, a Naphegy alján nyert elhelyezést. Itt fejlesztés alig következett be, igaz, hogy innen is költözni kényszerültek 1784-ben, a Pesti oldalra. Előbb a Ferenciek tere- Szép utca térségébe, majd a mai Múzeum Krt.- Rákóczi út kereszteződésének szomszédságába. Ez a hely több mint negyed századon át adott otthont a botanikának. Ekkor már jól érzékelhető fejlesztések, beruházások történtek. Kertész szakembereket vettek állományba és egy tehetséges polihisztort, Kitaibel Pál-t adjunktusi státuszba. Mindezek eredményeként 1788-ban egy 120 oldalas magcsere katalógus (Index Seminum) került kiadásra, úgyszintén Kitaibel világhírűvé vált életműve: Descritiones et Icones Plantarum Rariorum Hungariae három kötetének megjelenése, 1799- 1812 között Waldstein F.anyagi támogatásával és vele társszerzőségben. Az 1807- es esztendőre elkészült az egyetemi előadások vezérfonala is, aminek további kibontakoztatását Winterl 1809-ben bekövetkezett halála jó ideig lelasította. Az előadások és gyakorlatok megtartását Schuster János adjunktus vette át, aki addig is segítője és helyettese volt a nagyszerű elődnek. Kitaibel Pál kevéssé vett részt, a közvetlen oktató munkában, mert ő magyarország flórakincsének feltárásával és a Botanikus Kert átköltöztetéseivel,- fenntartásával és fejlesztésével volt elfoglalva.
A Botanikai szakterület különválása -továbbra is a Botanikus Kerttel együtt.
A nevében is kettős Tanszék 1810-ben kettéosztódott - jóllehet Schuster János még évekig oktatta mind a kémiát -mind a botanikát. A két neves vezető különben a professzori kinevezésük birtokában is megtartották a működési területüket, igaz, hogy Kitaibel súlyos betegsége okán 1816 elején nyugalomba vonult, majd - a magyar botanika nagy veszteségére - 1817 végén elhunyt.
A Tanszék - és a Botanikus Kert vezetését 1817-ben - pályázat útján - a sokoldalúan képzett Háberle Károly nyerte el, főkertésze pedig Rochel Antal lett. Vezetői működésük alatt új üvegházak épültek és a Kert növényállományát is jelentősen növelték (3500 -ról 9800-ra), kiszélesítették kutatási területeiket, stb. Háberle írta meg a magyar botanika első történetét is. A különválasztott botanikai tanszék ezen fénykorát azonban beárnyékolta Háberle tragikus halála, - 1832-ben rablógyilkosság áldozata lett. Utódjául, - megint csak pályázat alapján - az orvosi végzettségű botanikust - és muzeológust Sadler Józsefet nevezték ki. Ő megtartva múzeumőri állását is, sokoldalú munkásságot fejtett ki, de a Botanikus Kertre kevés figyelmet fordított. Korszerűsítette az oktatást, úttörője volt a magyar nyelvű előadásnak és demonstrációihoz mikroszkópot is használt. Hatalmas herbáriumi gyűjteményt is létrehozott, amelynek lapjaiból a közép - és felsőfokú oktatáshoz exikátumokat adott ki. Mindezekkel együtt a hatóság felfigyelt az összezsúfolódott - és pusztulásnak indult Botanikus Kertre; ennek előnyösebb helyen történő áttelepítését javasolták. Ennek hatására az Orvosi Kar 1847 tavaszán megvásárolta az Üllői út mentén elterülő 10 ha-nál is nagyobb Festetich kertet, a Pollach Mihály tervezte vadászkastéllyal együtt. Sadler megrendült egészségi állapotára tekintettel Stáhly orvoskari igazgató - és Gerenday József kaptak megbízást az áttelepítés végrehajtására. Nagyszerű terveik - a szabadságharc eseményei miatt - csak lassan teljesülhettek. Nagy nehézségeket áthidalva végül 1850 végére a Múzeum körúti létesítmények és a növénykincs átkerültek az új telephelyre (A felhagyott területen 1879 re épültek fel a Műegyetemi épületek, - ahová 1910-ben az Egyetem Bölcsészkara költözött).
A természettudományi tárgyak, - közöttük a Növénytan is, az Orvosi Karról a Bölcsészkarra kerülnek.
Ezen átszervezés alatt Sadler - viszonylag korán - eltávozott az élők sorából (1849), helyére Gerenday József került. Róla, az ismert adatok alapján legfeljebb annyi említhető, hogy az előadásait német - és külön magyar nyelven is tartotta és mikroszkópos gyakorlatok is bevezetésre kerültek. A Tanszékhez kapcsolt - és kiemelt jelentőségű Botanikus Kert állapota azonban tovább romlott. Gerendaynak a botanika irányítására 12 év jutott, halálát követően (1862) rövid időközökben Kovács Gyula muzeológus, Gönczy Pál tanár - botanikus, majd Linzbauer Ferenc orvosprofesszor látták el a botanikai tanszék és botanikus kert irányítását.
Linzbauer csupán három évig volt vezető, de mégis egyedülállót alkotott. Megújította a kertet, magkatalógus került kiadásra és az ő működése alatt épült fel az impozáns "pálmaház" is. -1866-ban Jurányi Lajos lett az új vezető. Elsősorban sejt - és szövettani munkásságával érdemelte ki a kinevezést. Az akkori, Fekete József főkertésszel nagyszerűen kiegészítették egymást. Kettejük 32 éven át tartó példaszerű együttműködése a botanika újabb felemelkedését hozta. Mezőgazdasági - és orvosi (gyógy) növények parcellái jelentek meg, felépült a hazánkban egyetlen, a trópusi vízi növények otthona, az un. "Viktória ház", ugyanakkor az oktatómunka folyamatos korszerűsítése következett be.
A botanikai diszciplina további tagolódása.
1901-ben különválasztották az addig egységes Növénytani Tanszéket - és a hozzá kapcsolt Botanikus Kert (Füvészkert) szervezeti formát. Két egység létesült: Általános Növénytani, - valamint Növényrendszertani és Növényföldrajzi Intézet. Előbbinek a nagy tekintélyű Mágocsy-Dietz Sándor , az utóbbinak Tuzson János lettek a vezető professzorai. Az Általános Növénytani Intézetben sejt -szövettani és élettani studiumok kaptak helyet, míg a Rendszertani Intézetben a morfológiai - rendszertani - és növényföldrajzi ismereteket oktatták a természetrajz - földrajz szakos tanárjelölteknek, ill. a gyógyszerészhallgatóknak. Mindkét intézetben e tevékenység kiegészült értékes tankönyvek megjelentetésével is. Nagyszerű tudományos iskolát is kialakítottak, doktori disszertációk, magántanári habilitációk sokasága készült irányításukkal.
Időközben e két Intézet, - az Üllői úton hagyva a Botanikus Kerti (Füvészkerti) telepet (de fenntartva annak vezetését), a Múzeum körúton lévő Kari épületek egyikébe költözött vissza. Az 1928-29-es évben az Általános Növénytani Intézet vezetését Paál Árpád neves szakember vette át, ki a növényi hormonkutatás nemzetközileg is elismert egyik úttörője volt. Ekkor kezdődött Orsós -Oraván - Ottó ígéretes szövettenyésztési munkássága, majd az a szövetfejlődéstani kutató munka, melynek eredményeként, - a később professzúrát nyert Halmai János, Haraszty Árpád, Sárkány Sándor és mások egyetemi doktori értekezései láttak napvilágot.
Paál Árpádnak 1943 áprilisában bekövetkezett váratlan halála következményeként, - egyben a II. világháború vérzivataros időszakának kellős közepén (amikor a Botanikus Kertet fennállása alatti legsúlyosabb veszteség érte), Gimesi Nándor, a sejtbiológia kiváló tudósa lett az Intézet Vezetője, 1952-ig. Működése kezdetétől az Intézet nevét Növényélettani-ra változtatták.
Nagy egyetemi átszervezések, ezzel együtt a mai Tanszékünk önállósulási folyamata
Azzal kezdhetjük, hogy az 1949/50-es tanévtől az Egyetem Eötvös Loránd világhírű fizikus nevét vette fel, a Bölcsész Kar pedig Bölcsészettudományi és Természettudományi Karra tagolódott. 1950-ben a Hittudományi Kar kivált az egyetem kötelékéből, az Orvos Kar pedig önálló Orvostudományi Egyetemmé alakult 1951-ben, - magával víve az orvos és gyógyszerészképzésben résztvett szakok Intézeteit. A Természettudományi Karhoz tartozó azon Intézetek viszont, amelyek még érintve voltak a gyógyszerészhallgatók oktatásában is pl. növénytan, állattan, ásványtan (kristálytan), kémia, fizikai kémia, fizika (kolloidika), természetesen az Egyetem kötelékében maradtak.
Ha fentiekkel párhuzamosan a növénytan további alakulását követjük nyomon, úgy azt láthatjuk, hogy a Növényrendszertani- Növényföldrajzi Intézet és a Növényélettani Intézet további vezető diszciplinák maradtak, jóllehet 1949-ben a Növényélettani Intézet kebelén belül külön Gyógyszerészi Növénytani Osztály alakult, amely önállósulva Gyógyszerészi Növénytani Tanszékké szerveződött Sárkány Sándor professzor vezetésével. Ezen elnevezés 1952-től Alkalmazott Növénytani- és Szövetfejlődéstani Intézetként folytatta tovább oktatási- és tudományos tevékenységét, most már a gyógyszerészhallgatók generális botanikai felkészítésén túlmenően magára vállalva a biológia- kémia, biológia- földrajz szakos tanárjelöltek és biológus- szakos hallgatók teljes szervezettani (beleértve a morfológiai) tananyagának oktatását is. Amint az Intézet neve is jelezte a kutató munkájukban is sokrétű feladatokra vállalkoztak, amelyek eredményesnek is bizonyultak (szövetfejlődéstan, citológia, gyógynövény, fakutatás stb.). Ugyanakkor új jegyzetek és gyakorlati kézikönyv ( Növényszervezettani Praktikum) is segítette ezen új diszciplina eredményes kibontakozását.
Időközben, 1953 nyarán újabb szétválasztás történt Kari viszonylatban, - ugyanis az 5 évét sem elérő Természettudományi Kar két részre tagolódott: Matematikai Fizikai- Kémiai Karra, ill. Élet- és Földtudományi Karra. Ez a formula is rövid életűnek bizonyult, 1957-től újból Természettudományi Karként folytatta munkáját. Intézetünk pedig 1973.- évi, Karon belüli átszervezések révén, - mint a Biológus Tanszékcsoport tagja: Növényszervezettani Tanszék néven végezte tovább tevékenységét, ide kapcsolva az Egyetem Alsógödi Biológiai Állomásán kihelyezett Elektronmikroszkópos Laboratóriumot is. Sárkány Sándor 1974-ig állt a Tanszék élén. Őt Fridvalszky Lóránd egyetemi docens követte 1983 decemberéig. Működése alatt megerősödött a citobiológiai (sejtek - szövetek finomszerkezetére vonatkozó) szemlélet és ezzel összefüggésben álló kutatómunka. Az 1984- és 1985- ös esztendőben Dános Béla volt a Tanszék megbízott vezetője, majd 1986-tól Gyurján István a Genetikai Tanszék docense kapott tanszékvezetői megbízást és professzori kinevezést. Nem sokkal később a Tanszék- a Trefort kerti telepen belül- a Múzeum Krt. 4/A-ból a Puskin utcai F épületbe költözött. Ez a tény, és területének bővülése lehetőséget teremtett a biotechnológia (sejt- szövettenyésztés, fermentációs technika) kiteljesedésére, egy MTA által finanszírozott kutató csoport életrehívásával is, továbbá szaporodásbiológiai kutatások sikeres művelésére az elektronmikroszkópos műszerpark és egyéb csatlakozó berendezések cseréje és bővítése révén. Ezen időszakra esik a korábban kidolgozott Farmakobotanika tárgy akkreditációjára és bevezetésére a biológus és vegyészképzésben, ill. a doktori (PhD) iskolák programjában. Mindezekhez hozzárendelve több tan - és kézikönyv jelent meg 1993 és 2006 között.
A kilencvenes évek és az ezredforduló az Egyetemünk Természettudományi Karának életében korszakváltónak bizonyult. Előbb a vegyész, majd fizikus diszciplinák költöztek a Duna parton létesült, un. "Lágymányosi" Kampuszra. Ezeket követték a geológus, geográfus, matematikus- és biológus szakterületek, így a Növényszervezettani Tanszék is. Az átköltözést már Böddi Béla, a Növényélattani Tanszékről átkerült professzor irányította, ki 2000-től lett a Tanszék vezetője. E Tanszék különben 2005-től az időközben megalakult Biológiai Intézet Tagjaként működik.
Böddi professzor több mint 10 éves működése alatt kiteljesedett a növényszervezettanban a fiziológiás szemlélet érvényesítése, mint pl. a plasztiszok - és klorofilljaik sokrétű bioszintetikus aktivitásának prezentálása, a kemotaxonómia- és morfózis valamint a növénykémia együttes alkalmazásának sikerei, ill. mindezekkel együtt a mikológia oktatásának és kutatásának újszerű érvényesítése.
Dános Béla